Drakula

“…szeretem az árnyékot és a homályt… …a vér maga az élet…” Szereplők: Francia Gyula G. Erdélyi Hermina Gregus Zalán Hegyi Csaba (m.v.) Karácsonyi Attila Sinkovics Ede Suzana Vuković Látvány: Perovics Zoltán Fény: Turcsányi István Jelmez: Varga Tünde Díszlet: urbana,Úri Attila Hang: Balog Márton és B. József, Vladimir Rusić, urbana Az előadásban részletek láthatók Radovan Pavlović Veszettség című dokumentumfilmjéből. (Állategészségügyi intézet, Újvidék,1977) Az előadás a MASZK Egyesület menedzsmentjében készült, koprodukciós partner: Kosztolányi Dezső Színház Támogatók: NKA, Oktatási és Kulturális Minisztérium - Magyarország, Szeged MJV Önkormányzata, NCA, Tartományi Oktatási és Kulturális Titkárság - PSOK „A Drakula címmel a háttérben elég megmutatni egy vörös tócsát ahhoz, hogy végigfusson a hátunkon az ismerős (mégis idegen, mert meghatározhatatlan) hideg, ami hatalmas szabadságot biztosít a képi elemekkel játszani szerető rendezőnek. (...) A rendezői tehetség és a dramaturgi lelemény (a jó témaválasztás) mellett a színészek zseniális játéka az az utolsó csepp, amitől az előadás az („újabb-kori”) Urbán-színház esszenciájává tud összeállni. Urbán Drakulája (...) a nyers félelmeket emeli ki a Drakula-mítoszból. A test határainak megsértésével és az élet határainak megsértésével érzett szorongásokat idézi meg anélkül, hogy történetbe ágyazással meg próbálná magyarázni ezeket. A lét peremének kitapogatásával járó borzongást nem szavakkal, hanem anyaggal, sárral és hússal éri el. (...) Úgy találkozik a Drakula-téma Urbán színházával, mintha afféle történet alatt futó történetként mindig is ott lett volna (a vizes, véres, halas jelenetekben), és ami most végre felszínre kerül.” Kérchy Vera Učesnici : Đula Francia Hermina G. Erdelji Zalan Gregus Čaba Heđi Atila Karačonji Ede Šinkovič SuzanaVuković Prizor: Zoltan Perovič Svetlo: Ištvan Turčanji Kostim: Tinde Varga Scenografija: urbana, Atila Uri Zvuk: Marton Balog, Jožef Balog, Vladimir Rusić, urbana “Sa naslovom Drakula u pozadini, dovoljno je pokazati crvenu lokvu, da bi se naježili, što pruža ogromnu slobodu režiseru koji voli da se poigrava sa slikovnim elementima. (...) Pored režiserskog talenta i promućurnosti dramaturga (dobar izbor teme), genijalna igra glumaca je poslednja kap sa kojom se predstava preliva u esenciju Urban-pozorišta.” Urbanova Drakula ističe gruba strahovanja iz mita Drakule. Ne pokušava da kroz priču objašnjava strahovanja prouzrokovana povredom granica tela i života. Užasavanje koje prati opipavanje granica postojanja, izražava ne rečima, već materijom, blatom i mesom. (...) Urbán-pozorište se susreće sa Drakula-temom, kao da je ona uvek i bila tamo (mokre, krvav, kao i scene sa ribom), ali se sada napokon pojavljuje na površini.” Vera Kerči