Kobez – Center Memoire du Corps: MÉHCSÍPÉS / UBOD PČELA

Double Duo - HhouAka (A): Morsure d’Abeille “Nem tudjuk megtanítani a macskát, hogy ne fogja meg a madarat.”(Albert Einstein) MÉHCSÍPÉS A Kobez – Center Memoire du Corps új produkciója valós történeteken alapul. Négy alkotó, négy élet, négy út talákozása, négy részes színpadi mű. L'histoire s'ecrit tout seule. (A történet magától íródik) Comme point de depart: l'habitude. (mint kiindulópont: megszokások) Naplójegyzetek, útleirások, anekdották fűzére. Két pár, két nő és két férfi. Járják a világot, városról városra utaznak. Időnként megtérnek, az otthonnak nevezet albérleti lakásba, kofferek, kartondobozok, könyvek a polcokon, közöttük emléktárgyak. Külön életet élnek a Mexikóból érkezett maszkok, a Japán festmények, az európai népek szőtesei, a Braziliából jövő kristályok sugárzásában. A kartondobozokban egymás mellett fényképek, mozgókép fölvételek, koreai kolostorok, romániai erdők fái, bretagn-i keresztek, Japán vulkán gőzölgések, utak, dombok, fák, múzeumok, emberek, piacterek, és ismerősök megálitott mozdulatai. A több kötetnyi útleírás, naplójegyzet oldalain térkép foszlányok, megfestett vonat, repülő, autóbusz és metrójegyek, színházi, múzeumi belépők váltogatják egymás között a hangulati szinfoltokat. Emberi kapcsolatok, találkozások, barátkozások, ismerkedések, érintések. Ezek a történetek kívánnak megjelenni a HhuAka (A) Méhcsípés című előadásunkban. A szlovéniai sóbányák sókrístályainak érces sercegése a nyári napsütésben, a vajdasági naplementék, napraforgók tányerjai között átleselkedve, a Marseilles-i partok hullámai, a Toulouse-i rózsaszín, az Ausztrál barlangrajzok vonulatai, az eukaliptusz erdő illatában, a koreai vulkanikus szíget mandarin erdejében sétáló, egyforma ruhába öltözött, mézes hetekre érkező új párok, a szakés esték Hakusu üvegházában… sorolhatnánk az emlékeket, anekdotákat melyek háttéreseményei az előadásnak. Az utazók kérdéseire keresünk választ térben és időben. Mindezt a sok-sok gondolatot, érzetet, hangulatot négy testbe zárva. Mind a négy test, kreatív alkotó, más más módon éli meg, adja át sajátos élményanyagát. A munka folyamán a történetek egymáshoz kapcsolódásából, mint ahogy a kosárfonó a különböző veszők egymás mellé illesztésével, fonásával egy egységes tárgyat képez, kosarat - így kívánjuk mi is egybeszőni e négy lényben, emberben zajló más-más veszőszálat, egymáshoz illeszteni, hajlítani, hogy a HhuAka (A) Méhcsípés egy húron pendüljön. Varga Heni – táncos szinésznő (Szerbia, Franciaország) Döbrei Dénes – taáncos szinész (Szerbia, Franciaország) Latifa La Forestier – zenész (Franciaország) Rodolpe Bourotte – zeneszerző, zenész (Franciaország) István Turcsányi (Magyarosrszág), Alain Baggi - fény (Franciaország) UBOD PČELE Koreografi i izvođači: Heni Varga, Deneš Debrei Muzika (kompozicija i izvođenje): Latifa Leforestje, Rodolf Burot (Francuska) Svetlo: Alen Badži (Francuska) i Ištvan Turčanji (Mađarska) „Ne možemo naučiti mačku da ne ulovi vrapca.“ (Albert Einstein) L’historie s’ecrit tout seule. (Istorija se piše sama po sebi.) Comme point de depart: l’habitude. (Kao polazna tačka: navike.) Zapisi iz dnevnika, putopisi, niske anegdota. Dva para, dve žene i dva muškarca, putujući iz grada u grad, obilaze Svet. Povremeno navrate u iznajmljeni stan, zvani „dom“. Koferi, kartonske kutije, na policama knjige i suveniri, koji žive svoj zaseban život. Maske iz Meksika, u Japanu oslikana platna evropskih naroda i kristali koji zrače, iz Brazila.U kartonskim kutijama se tiska mnoštvo fotografija, video zapisa o koreanskim manastirima, drveća iz rumunskih šuma, krstova Bretanje, isparavanje japanskih vulkana, putevi, brda, drveće, muzeji, ljudi, pijačni trgovi i zaustavljeni pokreti poznanika. Mnoštvo putopisnih zapisa na stranicama dnevnika sa ostacima mapa, oslikani voz, avion, autobus, karte za metro, ulaznice za pozorište i muzeje, sa kojima se smenjuju nijanse raspoloženja. Odnosi među ljudima, susreti, druženja, rukovanja. Ovim događajima ćemo upotpuniti i obogatiti našu predstavu pod nazivom HhuAka (A). Drsko pucketanje kristala soli iz slovenačkih rudnika, vojvođanski zalazak sunca sa pogledom, preko glava suncokreta, na valovite obale Marseja, do ružičastog Tuluza i pećinskih crteža iz Australije, protkanih mirisom eukaliptusa, do šuma mandarina na koreanskom Vulkanskom ostrvu, gde uniformisani mladenci dolaze da provedu medeni mesec i večeri uz sake u staklenoj kući Hakušua, itd. itd. Mogli bismo u nedogled nabrajati uspomene i anegdote, kao pozadinu jedne predstave koja nastaje. Spektar ovog mozaika nas inspiriše na stvaranje jedinstvenog scenskog dela koje će objediniti mrvice, rasute po stolu. Rodolf Bourotte i Latifa La Forestier kao muzičari, te Heni Varga i Deneš Debrei kao plesači primenjuju takve nove metode rada koji tesno sjedinjuje ples i muziku, mehaničku pažnju automatski pretvara u duboku koncentraciju. Pored plesa i muzike ukazuje se potreba za saopštavanjem teksta, što je novi element u radu, te je za nas eksperiment kako rezonira ljudski glas u telu, u prostoru. Kako artikulisano ili neartikulisano izražavanje ili forma pevanja dopiru do publike? Tražimo odgovore na pitanja putnika u vremenu i prostoru, kuda? dokle? zašto? gde? odakle? kome? U kojoj tajanstvenoj fioci našeg tela se kriju osećanja, gorčina, radost, bol? Šta u nama izaziva pomisao na moskovski ledeni glavni trg, u cik zore, a šta pomisao na ulice Sevilje, pri jutarnjoj svetlosti? Kakav osećaj izaziva u telu, a kakav u muzici? Na koji način se boje glasova i forme tela oslikavaju u homogenom, promenljivom, praznom prostoru, koji može biti uređen ili neuređen, popunjen ili prazan, kako se menja telo u prostoru, u šta se pretvara prostor u telu? Šta nosi sa sobom pijačna vreva u Hong Kongu, a šta riblja pijaca u Bergenu? Pregršt misli, osećaja i doživljaja, zatvoreno u četiri tela. Svaki od četvoro kreativnih stvaralaca na drugačiji način doživljava, ispoljava, ali se tokom rada priče međusobno povezuju, kao što korpar pažljivim slaganjem i pletenjem pruća sačini jedinstveni predmet. Tako i mi želimo sjediniti u ova četiri bića, sa različitim ljudskim nitima, usklađenost kako bi bili sa Hhu Aka (A) u sazvučju.